Az Origo híradása alapján bátran állítható, hogy ma Strasbourgban, az európai unió széles nyilvánossága előtt a magyar miniszterelnök mondott egy sor marhaságot. Sikerült például a következő, látványos logikai bukfencet is nyílt színen abszolválnia: „Nem láttam még olyan pártfinanszírozási botrányt, mint az Európai Bizottság és az Altus Zrt. közti szerződés.”

Hm... Valamint nem hallott olyan botrányos zenét, mint a macskajaj, illetve nem olvasott olyan fércművet, mint a spárgaleves. A látszólag logikusan felépített mondat itt, Európában nem érthető – túlságosan magyarul van. Persze Orbán rögtön meg is magyarázta, mondván hogy „a magyar egy direkt nyelv, ezért is van, hogy az illiberális demokrácia más nyelven borzalmasnak tűnik, magyarul viszont teljesen normális kifejezés”. Ami annyit tesz, hogy „Nem, nem, soha!” (valakinek még rémlik?), mi, magyarok, juszt sem beszélünk úgy, hogy Európa is megértse! Záhonytól pár kilométerre már senki sem érti, mire utal az Európai Bizottságot emlegető, fenti szövegtorzó. Nem is kell, hogy értsék, hiszen a benne kódolt két üzenet, a „Brüsszel nekünk nem diktál” és a „Gyurcsány takarodj!” a magyaroknak szól.

Úgy tűnik, a magyar miniszterelnök figyelmen kívül hagyta, hogy Strasbourgban, az Európai Parlamentben beszél. Ott, ahol a Brüsszellel szemben ágáló, rebellis romantika értelmezhetetlen, az Altus Zrt. tulajdonosi hátterének ismertsége pedig a nullához közelít. Hozzá kell tennem, a két „mélymagyar” üzenet otthon is csak a tábor szélsőségesen elkötelezett felének mond még valamit – viszont a többieket nem kell meggyőzni... Azok csak mennek szófogadóan a maguk szabott vonalán, mint a nyomtató ló, lehorgasztott fejjel és szemellenzővel, mert ha nem látnak, talán kevésbé kell szégyenkezniük.

Eszter Lánc

Négy hónap telt el.

Eleinte kelletlenek voltak a gyerekek. Otthon maradtak a barátok. Kaptak mobilt – lett Viber és Whatsup és Skype, lett napi kapcsolat. Pár hét után megjegyezte az egyik, hogy itt az utcán mindeki mosolyog. (Túlzás, csak azok, akikkel beszédbe elegyedik az ember.)

Majd beindult az iskola. Az osztályban mindenki kapott Ipad-et, ujjlenyomattal fizetnek a kantinban, és nem kell iskolatáska, mert a neten van a teljes tananyag. Magolni sem kell – csak gondolkodni. Verset írni. Választást „játszani”, megtapasztalni, amíg az igazi tart. Közben megérkezett a polcuk, az ágyuk, minden kedvenc holmi, amit szerettek. Megnyugodtak, biztonságban érzik magukat, hiszen most 6 körül esténként már együtt van a család.

Az első hazaút előtt megkérdezték, beszélhetnek-e arról otthon, hogy itt jobb a suli, olcsóbb a ruha, az ennivaló, és nincs cigányozás/zsidózás/arabozás stb.
– Szerintem ne úgy mondjátok, hogy itt „jobb” – elég a „jó”. Ne hasonlítsátok össze. Nem esne jól, nem lenne... tapintatos. Értitek, ugye?
Elkomolyodtak, majd bólintottak.
Értik.

Eszter Lánc

   ‒ Halló! Tessék!

‒ Szervusz! Talán emlékszel rám, még Kötcséről, Zoli vagyok.

‒ Persze. Tudom, Te vagy, aki azt a vicces pohárköszöntőt mondtad a konyaknál a Nagyfőnökre…

‒ Igen én vagyok az.

‒ Csak azért ugrott be egyből, mert a megyétől a Feri tegnap ideszólt, hogy ma hívni fogsz. Nem lenne jobb, ha személyesen…

‒ Á, felesleges, telefonon is mindent secperc alatt rendezni tudunk. Szóval arról a parkolóról lenne szó, üzemeltetés, modernizálás, meg minden.

‒ Igen, Feri már említette, hogy segítenem kell, de félek baj lesz… Tudod, Közbesz. Tanács, meg bíróság, ha felplankolja valami izgága, exhibicionista ellenzéki.

‒ Ugyan, ne félj semmitől, mindent megoldok, nagy rutinom van!

‒ Mi a teendőnk?

‒ Hát először is kiírunk egy zárt pályázatot, nem olyan nagy pénz ez, lehet zárt. Neked nincs dolgod, én megírom, Te csak aláírod. Azután a megadott címekre elküldöd, úgy lesz jó, ha lesz három, köztük persze az enyém is. Aztán kijelölsz egy bizottságot, legyen benne a gazdaságisod és egy ügyvéd is, annak is megadom az elérhetőségét, hogy fel tudd kérni. Legyen benne a műszakisod, tudom, hogy mindkettő, a gazdaságis és a műszakis is jó embered neked is, nekünk is. Legyen az elnök a gazdaságis. Határidőre megkapod mind a három pályázatot, garantálom, hogy az enyém lesz a legjobb. Lehet, hogy beiktatunk a szépség kedvéért egy ajánlatkiegészítést is, de majd meglátom. A bizottság kihoz engem győztesnek. Utána szerződést kötünk, mindent előre lepapírozok, még a bizottsági jegyzőkönyveket is ‒ tudod: bontás, pontozás, értékelés, eredményhirdetés. Te csak aláírod a szerződést, ne félj kap a bevételből az intézmény is, na nem sokat, de azért, hogy legyen neve a gyereknek. Természetesen Neked is, tudom, hogy most éppen nagyon kell Neked, mert a gyerek… A tiédet majd kesben, két hónappal a lebonyolítás után. Na jó lesz így? Ferivel ‒ tudod a Megyétől ‒ is így beszéltem meg. Támadhatatlan. És nem az első...

‒ Azt hiszem, Te mindenre gondoltál, még rám is. És mégis mennyivel?

‒ Hát a szokásos ráta. De majd meglátod, nem fogsz csalódni.

‒ Azt hiszem, így jó lesz. De az üzlettől függetlenül személyesen négy, vagy többszemközt is találkozhatnánk! Tudod van egy kis szöllőm, présházzal Etyek környékén…

‒ OK. Az időpontot majd megbeszéljük!

‒ Örülök, hogy egy valódi profival hozott össze a Sors, vagy inkább a Feri! Sok ilyen rátermett ember kéne ide.

‒ Én is örülök, hogy mindenben együtt tudunk működni. Hiába, Kötcse összehozza az érdemes embereket… Szevasz, majd hívlak, ahogy megbeszéltük!

‒ Szevasz, jó egészséget!

‒ Kösz, az rámférne, de majd erről személyesen, tudod, nem telefontéma…Majd hívlak!

 „KATTT!”

(M- J)

Május 14-én 25 fontos javaslatot tett közzé a Független Diákparlament (FDP) (link). Aki még nem ismeri a Független Diákparlamentet annak érdemes megjegyeznie, hogy a meglévő formális képviselettel elégedetlen középiskolás fiatalok öntevékenyen választottak küldötteket tavaly ősszel, hogy független parlamentként jöjjenek össze, és szabadon tárgyaljanak a diákság gondjairól. Az őszi ülésszakon megállapították a legfontosabb témákat, és parlamenti bizottságokat hoztak létre ezek tárgyalására és javaslatok előkészítésére. A tavaszi ülésszakon ezeket a javaslatokat vitatták meg, és szavaztak róluk. Vagyis a parlamentáris demokráciának többszáz éves hagyománya van ugyan, mégis azt mondhatjuk, hogy középiskolás fiaink-lányaik – jó példát nem látva is – kitalálták maguknak a demokratikus parlamentet.

A demokrácia fontosságának felismerését mutatja az is, hogy a legtöbb javaslatot a Diákönkormányzati Bizottság terjesztette be (a 25-ből 6-ot). Felhívja az EMMI-t a diákszervezkedés módjának, formáinak megismertetésére, különösen a bizottság által készített DÖK szervezeti és működési szabályzat modell terjesztésére. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a kormányzat biztosítsa, hogy „az iskolán belüli DÖK-ök képviselőit semmilyen hátrány ne érhesse az iskola részéről, amikor hivatalból járnak el”.

A parlamenti bizottságok közül több is tesz javaslatokat az oktatás színvonalának emelésére: a tankötelezettség korhatárának 18 évre történő visszaállítását, a tankönyvek független tanári minősítését, a GDP-arányos ráfordítás megduplázását javasolják.

Több bizottság foglalkozott a tanárokkal való kapcsolat különböző oldalaival. A tanároktól a diákok egyrészt elvárják, hogy erkölcsi példaként tekinthessenek rájuk, másrészt viszont – a szolidaritás szép példájaként – kiállnak munkafeltételeikért, sőt fizetésbeli megbecsülésükért is. A szolidaritás érzése a rászoruló tanulókkal szemben is megnyilvánul: tankönyveiket teljesen ingyenessé kívánják tenni.

A fiatalok nem követeléseket, hanem javaslatokat fogalmaznak meg a kormányzat számára. Ezt sok idősebb demokrata kevésnek tarthatja. De az új nemzedék még ad esélyt a kormánynak, és abból fogja megszerezni újabb tapasztalatait, hogy mennyire él a kormány ezzel az eséllyel.

Beleszólás, biztonság, minőség, méltányosság, szolidaritás – ezek az elvek a Független Diákparlament javaslatainak pillérei. A mindenkinek szóló üzenet az, hogy mindenképpen felnő a demokraták új fiatal nemzedéke, és kezébe veszi a sorsát. A mi szemünkben a régi fiatal demokraták elöregedtek, és demokrataságukat is elvesztették – fogadjuk örömmel a mai fiatalokat.

-(c-y)