Reggel másodszor adtam be gyermekemet a vonzó nevű, Byron Hill Road-on található általános iskolába.

A búcsú közben elibénk pattant egy alacsony, indonéz karakterjegyekkel megáldott leányka. Csillogó fekete varkocs, széles arccsontok, alig 130 cm.

– Are you Hungarian? – szegezte nekünk köszönés nélkül a kérdést.

Kislányom lemerevedett a váratlan rohamtól, én meg arra számítottam, hogy valami szokásos poén (pl. „Are you hungry in Hungary?”) következik. Komolyan a szénfekete szemekbe néztem, és én feleltem a gyerek helyett, hogy igen, magyarok vagyunk.

A választ hallatán a kislány felragyogott, kitárta a karját, és széles mosollyal jelentette be:

– De jó – én meg finn! – és a nyelvrokonság boldog tudatával viharzott tova magával ragadva a kislányomat is.

Eszter Lánc