Minden egy dobozon kezdődött, al is csút, fel is csút.

– Apa fogjál nekem békát.
– Majd fog a Kádár Jancsi.

És jött a karácsony.
– Apa vegyél nekem kisvasutat.
– Ugyan, majd, ha felnősz, veszel magadnak igazit.
– De miből apa?
– Közpénzből.

Felnőtt és lőn nagy vagyon. Miből? Közpénzből.

És szól a lány:
– Apa megyek okosodni Svájcba tizenöt millióért.

Hogyan? A saját lábamon állok.
Miből? Sötétségből, közpénzből!

A még mindig legvidámabb barakknak tűnő Orbanciában sok százmilliót fizetnek a sötétségért.
Hogyan? Közpénzből kicserélik az izzókat.

– Most, hogy durvára megállok a saját lábatokon, nekem is kell szálloda, meg minden kell!
Miből édes lányom? Közpénzből!

Ja, emlékeztek, volt egy adó. Ugyan, menj már nem nav. Rádióadó, ahol bemondták, hogy remélem, ágyban vagytok már.

Ma arról mesélek, hogyan nem lettem bűnöző. Eltitkoltam.

Nem kell kukacoskodni, mindig úgy változtattam a törvényeket, mert megtehetem, hogy negyvenhét ezerből kijöjjön. Én vagyok a nemzeti elvezető, ezért mindent titkosítok ezer évre. Már most közlöm, senki nem tudhatja meg miért az enyém minden, közpénzből!

Tanulság? Ha ez a mese, mi lehet a valóság?

Gombkötő Róbert